Tegnap este későig olvastam, mivel ma vasárnap van, így sokáig aludhatok.
Tévedtem. Mély álmomban hallottam valahonnan, hogy szól a Kill The Dj, akkor ez
csak Cam lehet. Hány óra van? Töprengtem magamban, miközben előkotorásztam a
telefont a párnám alól.
- Igen?- szóltam
bele álmosan
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-
hallottam a hatalmas sikítás, amitől kiesett a kezemből a telefonom- Bell, ezt
nem hiszed el, képzeld pénteken megyünk Miamiba két hétre nyaralni a
szüleimmel, pont akkor mikor a One Direction ott koncertezik. El tudod ezt
hinni? Egy helyen leszek velük, ez lesz a legjobb nyaralásom- mondta és
hallottam a hangján, hogy nagyon vigyorog,
- Oké Cam,
és ezt most pont vasárnap hajnalban kellett közölnöd? Amúgy sem valószínű, hogy
találkozol velük, vagy láthatod őket, mert gondolod koncert jegyed az nincs.
- Ó Bell,
most muszáj elronts az örömömet? És nem hajnal, hanem 9 óra van. - mondta
tetetett sértődöttséggel.
- Vasárnap
a 9 óra az igen is, hajnal. Jó na lehetséges, hogy megpillantod őket, és akkor
mi van? Ugyan úgy fog minden folytatódni, mint eddig.
- De
negatív tudsz lenni, ha a Nickelback jönne, akkor most te sikítoznál, hogy
találkozhatsz Chesterrel vagy kivel.
- Chad,
Chester a Linkin Park énekese.
- Nem
mindegy? Mindkettőnek hasonló a zenéje.
- Igen mindegyik,
nagyon jó zenéje van.
- Na azért
én ezzel vitatkoznék.
- Hé, ne
szóld le őket, nem lehet mindenkinek olyan nyálas zenéje, mint Justin
Biebernek- mondtam most már felülve az ágyon.
- Justinnak
igazán jó számai vannak.
- Na jó,
szerintem inkább ezt hagyjuk abba, mert estig elvitatkozhatnánk ezen, ahhoz
nekem meg semmi kedvem. Koncentrálj inkább a pénteki útra, és hogy egy helyen
lehetsz Niall-lel . Mennyi időre is mentek?
- Két
hétre, de ezt már mondtam, Bell nem figyelsz!- mondta durcás hangon. – Amúgy
meg megyünk, mert te is jössz.
- Mi? Komolyan?
Ez szuper, bár belegondolva így két hétig kell hallgassam az áradozásodat a One
Directionről. Ki fogom én ez bírni?- kérdeztem eltűnődő hangon, majd elnevettem
magam.
- Kibírod, máskor is azt hallod. Amúgy meg
szüleim beszéltek szüleiddel, hogy jöhess velünk, ők meg egyből beleegyeztek.
- És én
most ezen lepődjek meg? Soha nem féltettek. Mindig is elengedtek bárhova, soha
nem kellett könyörögjek.
- Igen és
ezért irigyellek is, bezzeg engem nem akarnak engedni szinte soha sehova.
- Örülj
neki, legalább tudod, hogy törődnek veled. - mondtam letört hangon.
- Hé Bell,
a szüleid törődnek veled, csak épp máshogy mutatják ki.
- Ja, úgy,
hogy minden kívánságom teljesítik. Hát kösz nem ez a törődés. Nem kellene semmi
ajándék, csak kérdeznék meg tőlem, hogy milyen napom volt, mi érdekel, mit
szeretek, mi van velem úgy általánosságban? Ez baromira hiányzik és ezt egy
ajándék sem pótolja- mondtam, miközben legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Nagyon
sajnálom.
- Mindegy,
ez van, ezen nem lehet változtatni. Na de beszéljünk Miamiról, ott még nem
jártam, utána kell nézzek, hogy milyen látnivalók vannak ott, meg persze a
történelmének, a múzeumának.
- És még
én vagyok bepörögve- mondta nevetve – Ahányszor megyünk valahova, muszáj neked
mindig a múzeumokat látogasd?
- Igen,
nagyon sok mindent meg lehet tudni ezáltal a történelméről, meg a…
- Bell,
tudod, hogy ez engem untat, nem tudom, téged, hogy tud lázba hozni, pár
régiség.
- Ezt te
sohasem fogod megérteni- sóhajtottam beletörődötten. - Na de én megyek, és
később még beszélünk, mert éhes vagyok.
-
Oké, úgyis nekem is kell menjek, hogy
megpróbáljak mindent kideríteni, a One Direction Miamiban való tartózkodásáról.
-
Javíthatatlan vagy- mondtam nevetve. – Szia, és később felhívlak.
- Okés.
Szia
Ledobtam
az éjjeliszekrényre a telefont, és még pár pillanatra visszazuhantam az ágyra,
utána még pizsamában lementem a konyhába. Sophie-t találtam a ott, aki már az
ebédet készítette. Kettőnk miatt nem szokott már ilyenkor nekifogni az ebédnek,
csak most ebéd körül érkeznek anyáék, és addigra minden t rendben akart tudni.
- Jó
reggelt Sophie!- köszöntem vidáman neki.
- Jó
reggelt neked is- mondta kissé meglepődve- Hát te, hogy hogy ilyen korán?
- Cam
felébresztett, hogy elújságolja, pénteken megyünk Miamiba.
- Áh,
értem, és emiatt Cam ennyire lelkes?
- Igen,
mert a kedvenc fiúbandája ott fog koncertezni, és reméli, hogy láthatja őket.
- Így már
értem. De azért te is vidámnak tűnsz. Új hely, új városfelfedezés?
-
Természetesen- mondtam vigyorogva- látom már ismersz.
- Nyolc év
alatt megismerhettelek elég alaposan- mondta mosolyogva
- Olyan
vagy nekem, mintha a nővérem lennél- mondtam én is elmosolyodva.
- Örülök,
hogy így gondolod- láttam rajta, hogy kissé elérzékenyült, gyorsan témát is
váltott- Mit kérsz reggelire?
- Egy
szendvics jó lesz, vagyis kettő.
- Rendben.
- Ha nem
gond a szobámban enném meg, mert közben még átböngészném, hogy mit érdemes
Miamiból látni.
- Dehogy
gond, menj csak nyugodtan.
Miután elkészítette a szendvicset, felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam
a laptopom. Be is írtam a keresőben,
hogy Miami múzeumjai, és találtam egy jó oldalt, ami minden látnivalót leírt. Legelőször
természetesen Miami Beach-et emelte ki,
de az utána levő leírás ledöbbentet. Nem is hittem volna, hogy ennyi látnivaló
van ott. Oké titokban reménykedtem benne, de ez csodálatos. Ki is másoltam azt
a részt a telefonomba, hogy később könnyebb legyen az útvonaltervezés: “ Ha szeret várost nézni, akkor South Beach
művészeti kerületében 800 lenyűgöző épületet tekinthet meg, illetve az Ocean
Drive, nyüzsgő kikapcsolódási lehetőségeiről és út menti kávézóiról ismert.
Csillogó felhőkarcolók és a fejlődés szelleme tette Miamit a megye
legdinamikusabb városává, karakteres belvárosával, ami egy vibráló üzleti
kerület is egyben. Coconut Grove reneszánsz stílusú kastélyairól, népszerű
fesztiváljairól és véget nem érő éjszakáiról ismert. Még számos attrakciót
kínál, a Miami Metrozoo-t, a Vizcaya Museum and Gardens-t, a Miami
Seaquarium-ot és a Parrott Jungle and Gardens-t. A Fairchild Tropical Garden
Coral Gables 335 000 m2 -es területén a világ minden tájáról származó trópusi
növényeket, múzeumot, konzervatóriumot, esőerdőt csodálhat meg, ezután beülhet
egy kávézóba vagy részt vehet egy idegenvezető által kísért túrán.” Azt hiszem
nem fogok unatkozni. Ez lenyűgöző, már annyira várom. Mondjuk azt nem tudom, hogy
Cam-et hogy fogom magammal ráncigálni. Tovább olvastam még, hogy mik
találhatóak, a belvárosban rengeteg
bevásárló utca van, azokat Cam nagyon fogja élvezni. Ahogy görgettem,
megakadt a szemem még valamin: “Metro-Dade Cultural Center (West Flagler St.
101) 3 fő része a Dél-Floridai Történeti Múzeum, a Miami Főkönyvtár és a
Képzőművészeti Központ.” Történeti múzeum, ez szuper. Igaz, hogy Florida
államban élek, de a déli rész látványosságairól nem sok mindent tudok. Meg történelmi dolgairól sem. Ahogy olvastam,
olyan régre nem nyúlik vissza a történelme, de ki tudja mi mindent tudhatok meg
a múzeumból. El sem hiszem, hogy eddig ide nem jutottam el. Telefonomba gyorsan
csináltam egy útvonalat, beírtam a látnivalókat és, hogy megtudjam, mi milyen
távol van egymástól. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, mikor anyáék megérkeztek,
csak azt hallottam, hogy valaki kopog az ajtón, majd anya lépett be.
- Szia,
anya-ugrottam a nyakába, amin kissé meglepődött, de megölelt, és magához
szorított, de hiányzott már ez- köszönöm, a Miami-s utat Cam-mel és a
szüleivel. Huh nem is tudtam, hogy Miami ilyen csodás hely, de ahogy
utánanéztem már most imádom, annyi látnivaló van, hogy két hét szerintem elég
sem lesz- mondtam lelkesen.
-Örülök
neki Isebell (mindig a keresztnevemen szólít), hogy örülsz neki, de ha annyira
el akartál menni, szólhattál volna, és elintézem.
- Még én
sem tudtam, hogy milyen. Igaz, hogy nincs olyan messze tőlünk, de mindig olyan
tipikus napozóvárosnak gondoltam, ezért nem is kerestem rá, hogy milyen
érdekességek lehetnek ott- mondtam, még mindig lelkesen, majd eszembe jutott
valami, amitől elkomorodtam- Anya, most meddig maradtok itthon?- néztem rá
kérdőn.
- Ezt a
hetet most itthon töltjük. Úgy döntöttünk apáddal, hogy most ezen a héten veled
maradunk kicsit, mert ha megkezdődik az egyetem, akkor alig fogunk találkozni.
- Nem
mintha így is olyan sokat láttalak volna titeket- mondtam félhangosan.
- Tessék?-
nézett rám anya kérdőn.
- Semmi, csak
hangosan gondolkodtam- tudtam, hogy hallotta, amit mondtam, csak nem tudott rá
mit válaszolni, nem igazán az az érzelgős típus, na de mindegy, legalább itthon
lesznek egy hetet.
A nap többi része is nagyon hamar eltelt, mivel én belemerültem a következő
kétheti programom részletes megszervezésébe. Közben felhívtam Cam-et is, aki
nem örült minden programnak, de neki úgyis a szüleivel is kell legyen, így a kulturális
látnivalókat egyedül fogom megnézni. Annak ellenére, hogy anyáék itthon voltak,
sokat nem beszélgettünk, én is a szobámban voltam, ők is. Vagyis ők a dolgozószobába, mert még
itthon is a munkával foglalkoztak. Vasárnap. Igen, ezek a szüleim. Este,
gyorsan megvacsoráztam, lezuhanyoztam,
és ágyba bújtam. Most nem olvastam, hanem fejben tovább terveztem az utazást, amit már annyira vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése